Új lapok az étlapon: harcsa, meggyleves, mákos guba
Mi került az új lapra
Mihály nem szereti, ha az étlap túl gyakran változik. Szerinte az ételnek idő kell, hogy beérjen, és a vendégnek is idő kell, hogy megszeresse. Az idei évben ezért csak három új tételt vett fel, de mindegyiket hónapokig próbálta.
Az első a harcsapaprikás, amelyet túrós csuszával tálalunk. A második a hideg meggyleves, amely nyáron a legkeresettebb. A harmadik a mákos guba, régi somogyi édesség, amelyet Mihály nagymamájától tanult. Mindhárom egyszerű, és mégis több napot vesz igénybe.
A lapról lekerült a rakott káposzta és a rántott csirkemáj, mert mostanában kevesen kérték. Mihály szerint ez nem veszteség, hiszen az étel nem tűnik el: ha valaki előre jelzi, hogy szeretné, szívesen megfőzi. Az étlap csak azt mutatja, amit a konyha mindennap biztosan tud.
Az étlap nem arra való, hogy meglepjen, hanem arra, hogy hazaérkezz. Aki ma nálunk vacsorázik, annak ismerős ízeket szeretnénk adni, egy kicsit másképp.
Miért pont ezek
A harcsa: türelem
A harcsát lassan, tejföllel főzzük, hogy a hús ne száradjon. A szálkákat előre kiszedik, így a vendégnek nem kell küzdenie. A túrós csusza a tányér szélén nem véletlenül van ott: a só és a tejföl kiegyensúlyozza a paprika erejét.
A meggyleves: nyár a tányéron
A hideg meggylevest tejszínnel és kevés fahéjjal készítjük. Hűtött kistálkában visszük az asztalra, hogy a vendég még a forró vacsora előtt hűsüljön. Sokan rendelnek belőle másodszor is, és már előre kérik a következő hétre.
A guba: egy régi édesség
A mákos guba tejben áztatott zsemlekockákból készül, darált mákkal és vaníliával. Meleg, puha és édes, olyan, mint a gyerekkori vasárnapok. Ez az egyetlen étel, amely mellé nem teszünk tejszínhabot, mert nem kell hozzá.